Címke: Rostás-Péter István

Trénerben itt nincs hiány, csak az a kérdés, hogy milyen hosszú a kispad… vajon az államfő a mester, s mellette a miniszterelnök a másodedző, vagy egyéb szaktársak is bábáskodnak az aréna szélén?

Még az úgynevezett jobboldali szavazók vagy a „pártsemlegesek” is szóvá teszik a „konclesők” acsarkodásait, ami a visszás helyzetet okozza, pedig hát lenne itt a közjóra való teendő elég…

A leckét feladták a tóparti pótórán: kissé teltebb, 18 minisztériumos kabinet, katonás fegyelem, karácsony előtti beiktatás.

Az „államvallás” szerepében tetszelgő és fellépő ortodox egyház mintegy erőfitogtató módon újra és újra feszegeti a korlátokat.

Boia egyértelművé teszi, hogy a járványok és földrengések kezelhető és feldolgozható megrázkódtatások, a klímadosszié ezzel ellentétben a legmakacsabb forgatókönyv, amelyhez mindössze széljegyzeteket illeszthetünk.

Keletről indulhatna jelölt a Cotroceni felé, s ha a geopolitikai csillagállás is ezt sugallja, egy szász államfő után miért ne lehetne moldáv elnökasszonya a hazának?

A hétfőn aláír(atot)t orosz–azeri–örmény – egyébként ötévesre tervezett – tűzszünetnek sincs perspektivikus folytatása (vagyis nem fog békeszerződéssé előlépni).

.

Artzak, avagy Nagorno (vagyis Hegyi) Karabah domborzata igen festői és vad: gerillaháborúra ideális díszlet; ezért valószínűsíthető, hogy a forró őszre nem kevésbé heves tavasz következik.

Ünnepre készülve recepteket szokás halmozni, vadiújakat, ósdiakat, hétvenhétszer kipróbáltakat. Sőt, 2020-ban még az előkészületnek is van receptje, orvosilag szavatolt forgatókönyve.

A hullámvölgyben kialakult optikai csalódás gyakran indokolatlan bizakodással tölthet el: hogy jobbak, megértőbbek, bölcsebbek (=alázatosabbak) leszünk a megpróbáltatások által.

Legkevesebb 235 névről tudni, amelyek viselőit a kádári rendszer kapitális büntetésben részesítette, így akár sokkal véresebbnek taksálható az `56 és `59 közötti megtorlás.

Mellőzni a hajózható Szamos, a metrózható város és a függővasutas közszállítás fejezeteket, és a fenntarthatóságban, arányérzékben és pragmatizmusban körözni le a meglévő (?!) víziót. Idén nem jött össze.

A most újrázni készülő polgármestereknek, bármilyen cinikusan is hangzik, váratlan segítségként érkezett a válság, amennyiben odafigyeltek közösségeikre és inventívitásról, határozottságról tettek tanúbizonyságot.

Mintha az ország – a járvány jármát nyögő, és nyári szünidejéből ocsúdó haza – megrázta volna magát, és hirtelen fejlődési üzemmódba kapcsolt volna; holott csak szüret van, voksoknak szorgos begyűjtése.

Ha Putyin teára invitál, nem arról szól a gesztus, hogy az impérium dolgairól szeretné kikérni a véleményedet, vagy éppen izgalmas megbízatást testál rád.

Direktoroknak kell előhalászni egykori kombinatorika-jegyzeteiket, hogy kisakkozzák a véges térben és behatárolt időben az újradizájnolt órarendeket.

Egyre inkább ez az is-is, se-se modell uralja mindennapjainkat, a szelektív maszkhordástól a netre vándorolt fesztiválig, a parkolóból vetített filmtől a hűtőtáskából teraszon elfogyasztott üdülős ebédig.

Letisztulnak dolgok és körvonalak; az aktuális, a sürgős, a muszáj egyaránt viszonylagossá (ha nem éppen nevetségesen súlytalanná) vedlik.

Britek, ha látnák, hogy mivé lett 313 éves parlamentáris hagyományuk… érjék be azzal, hogy a mienk (az új éra szerint) csak 31 lesz jövőre.